Reser genom tiden, i sällskap med solen och månen,
Längs de knaggliga och vindlade vägarna som övergivits av kloka män,
Klättrar upp och ner för de höga bergen, kullarna,
Vadar över hundratals floder,
Även om jag inte vet när vi kan komma att mötas,
Tänker jag på orden jag tänker säga dig,

Die Zeit mit Sonne und Mond zurücklegend
Der weisen Ahnen schwierigen Weg überwindend
Tausend Berge und Hügel besiegend
Hundert Ströme und Flüsse durchquerend
Unsere Begegnung nicht ahnend
Meine Worte bedenkend
Gehe ich zu dir
 

In diesem Paradies sind meine Ahnen verewigt
Wo die Fata Morgana wie Himmelshäuser erscheint.
Am Rand einsamer Steppe statt meines Vaters
Kommen ein paar Schwalben mir entgegen.
Am Himmel hängenden dichten blauen Nebel
Mit ihren Flügeln zerschneidend begleiten sie mich.

Aus der Stimme gesungenes Lied
Übersteigt die Berge
Und Berge überstiegenes Lied
Umkreist die Erde
 

Das Licht im Dunkeln ist schärfer
Das Mädchen im Dämmern ist hübscher
Des Sattels Verzierung in der Nacht glänzt
Des Ohrrings Steinchen am Abend glitzert

Az őszi hónapokban ráülnek a felhők
Kalapom karimájára. A szomszédos
Csárdában szomorúan koccannak az üvegpoharak
Egy parti alkalmával. A forgó szél magával ragadja
A fák leveleit. Kénytlen vagyok belekapaszkodni
A forgószélbe, hogy elvigyen az égbe.
 

Kedvelt lirai költeményem
 
Mongólia nomád gyermeke vagyok. Kora hajnalban keltünk mindig útra. Gyermekkoromban kosárban szoktam ülni a rakott szekér tetején. Abban köszöntöttem a napfényt, ahogyan a teve léptével egyenlő iramban felkelt. Valószinü, hogy akkor éreztem már jövendőbeli költeményeim ritmusát. Amikor megérkeztünk új táborozási helyünkre, minden, - a kék gémek, a fehér köd apró foszlányai, a sziklatömbök csoportja, a változatos dombok, - mind újdonságként hatott rám.
                             Angolból forditotta : Zsoldos Imre                                                           

НЕБО И ЛАСТОВИЦИ

Фатаморгана во сината степа
како небесен град.
Моите предци засекогаш се во рајот
И само ластовиците висејќи над осамената степа
ме пречекуваат во татковата земја.
Густа сина магла го прекрива небото
Ластовиците осамени го покажуваат патот
со разиграните крилја.